A nagyböjt a lelki megtisztulás, a lecsendesedés ideje. Voltak olyan magyar falvak, ahol böjt elején háromnapos lelkigyakorlatot tartottak: imádkoztak otthon, magukban, vagy esténként más-más háznál jöttek össze. Az úgynevezett „szótlan” napokon nem volt szabad beszélniük. Ez a szokás a régmúltból áthagyományozva talán ma is időszerű. Megmondóemberek, influenszerek, sajtómunkások, szerkesztők, újságírók tömegei törekszenek a közvélemény befolyásolására. Szavuk annyit ér, amennyit ők maguk. Jelszavuk gyakran így szól: Nem baj, ha nem igaz, fő, hogy érdekes és friss legyen! Ennek érdekében gyártanak új szavakat és kifejezéseket, amelyek kérészéletűek és magyarázatra szorulnak. Gondolat nélkül a szavak veszélyes fegyverré válnak. Lehet fogadalmat tenni arra, hogy kerüljük a bizonytalan vagy kétes értékű szavak és kifejezések használatát. Ezzel elkerülhető egyfajta elvi-nyelvi zűrzavar megerősödése. Számtalanszor tapasztaltuk már a kimondott szó meggondolatlanságát, a félreérthető beszéd útvesztőjét. A közlés, a kommunikáció tudományát egyetemi szinten tanítva is szembesülünk a nyegle és érthetetlen beszéddel, s azokkal a helyzetekkel, amikor jobb lett volna inkább meg sem szólalni, mint kimondani azt a félmondatot. Többször megbántuk már, hogy feleslegesen nyitottuk ki a szánkat, s azt is, hogy túl ritkán gyakoroltuk a csendet. Posztmodern korunk nagy betegsége nem az igazság durva kimondása, és nem is a vállalt hamisság. Napjaink rákfenéje a féligazság és a csúsztatás. Figyeljük csak meg: egy igennel vagy nemmel megválaszolható kérdésre nemegyszer három-négyperces válasz érkezik. A riporter türelmetlen, mert fogy az adásidő. Rohanni kell a következő témára, így a válasz alapos kifejtésére nincs mód. A kommunikációnak ez a fajtája felületessé és kapkodóvá tesz. S ha még a riporter is gyorsabban beszél az átlagnál, akkor totális lesz a csőd, mert minden szavát hallom, de egyiket sem értem. 

A nagyböjt legyen elsősorban a szavak böjtje. Kóstolgassuk, csipegessünk belőle mindennap, hétvégén és nagyböjt péntekjein pedig evőkanállal is ehetünk belőle. Nem visszaszólni, amikor pedig igazam van. Megdicsérni minden jót és szépet, de a rosszat nem szóvá tenni. Nem morogni. Nem szükséges, hogy az enyém legyen az utolsó szó. Kerülni a hangoskodást és a nyegle beszédet. Ilyen apró falatonként ízlelgetve vár bennünket a három szent nap, különösen a nagyszombat, amikor a csend áll őrt fülünk és szánk előtt, s a nagyböjt vasárnapjai is strázsaként vigyázva őrzik szívünk csendjét. A csend mint a Szentlélek szimfóniája szólal meg és készíti elő a húsvéti alleluja dallamát.

Magyar Kurír

---

Intézményvezetőnkkel, az óvodapedagógusokkal és Bodó Zoltán atyával, az óvoda püspöki biztosával karöltve megterveztük a hét eseményeit, tevékenységeit. Célunk az volt, hogy a lourdes-i történetek megismerésével, a megélt élmények által megéreztessük gyermekeinkkel, hogy a Szűzanya az örök boldogságunk érdekében kézzelfogható közelségbe hozza számunkra a természetfölötti valóságot.

Ezekre a napokra készülődve hála és büszkeség töltötte el szívünket, hogy a neogótikus kápolnánkat a Franciaországban történt Mária-jelenés emlékére ajánlották fel. Ez a meghitt hely az imának, áhítatnak kitüntetett helye, ahol a Szűzanya közelségét érezhetjük. Több évtizede az óvodás gyermekeink lelki épülésének helyszíne, ahol megfogalmazhatják egyéni felajánlásaikat a Szűzanya számára.

 

A tudatosan felépített heti megismerési folyamat részeként a gyermekek megnézték Szent Bernadett élettörténetét. A témához kapcsolódó vizuális és kézműves tevékenységekben kiélhették alkotási vágyukat. Az elkészült rajzokból, festményekből és a szülők által felajánlott lourdes-i kegytárgyakból ünnepi imasarkot, kiállítást rendeztek a csoportok, melyeket megcsodálhattunk egymásnál.

„Csendes percekben” időt és alkalmat adtunk a gyermekeknek az elcsendesedésre. Kapcsolatteremtő játékokkal vezettük rá őket a társaikkal való szeretetteljes viszony ápolására, mely bizony folyamatos gyógyulásra, javításra szorul. A Szűzanya közbenjárását kértük, a gyermekek és az itt dolgozók hitbeli és lelki növekedéséért. A Zoltán atya vezette elmélkedés csendjében megérezhették azt a titkot, amit Lourdes sugároz. Érzelmileg megérintette őket a kis Bernadett története. Együttérzést, csodálatot váltott ki a kislány mély hite és sorsa.

Óvodánk emlékezésének bizonyos programjait megnyitottuk a magyaróvári egyházközség hívei és az érdeklődők számára. Így meghallgathatták Martinschich Balázs történész-muzeológus előadását a lourdes-i kápolnánk történetéről. Szűz Mária Királynő és Szent Gotthárd-plébániatemplomban pedig közös imádságban és éneklésben vehettünk részt a hívekkel, Zoltán atya vezetésével. Az elkészült gyermekalkotásokból kis kiállítással örvendeztettük meg az érdeklődőket.

A gyermekek örömteli készülete, a közösen megélt élmények, események elindítottak egy olyan lelki folyamatot, amely közösségünk lelkiségének gazdagodásához, hitünk megerősítéséhez vezetett.

Szöveg: Szabóné Pinke Zsuzsanna

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Hildegard Óvoda, Mosonmagyaróvár

Magyar Kurír

---